Kivé váltál volna ha nem kell a saját hősödnek lenned?

Képzeld el, hogy 8-9 éves vagy és vársz. Várod, hogy valaki megkérdezze miért színezted sárgára a virágot a rajzon amit a napköziben készítettél.
Várod, hogy a nap végén megbeszéljétek, hogy a leves vagy a második ízlett jobban ebédnél.
Várod, hogy leüljenek melléd délután és segítsenek megoldani azt a feladatot a háziban amire nem tudsz rájönni.

Várod, hogy valaki megsimogassa a buksidat.
Várod, hogy valaki megdicsérje a hibátlan dolgozatodat.
Várod, hogy valaki odaérjen az iskolai előadásodra amire hónapok óta készülsz.
Várod a szeretetet.
Várod a törődést.
Várod a figyelmet.
Várod, hogy kérni se kelljen.

De nem jön. Hiába vársz, egyszerűen nem történik semmi.
Egyszer csak elkezded elképzelni, milyen lenne ha nem kéne várnod. Talán ha érdekesebb lennél. Talán ha ügyesebb lennél. Talán ha okosabb lennél. Talán ha szebb lennél.
Szépen lassan elkezded alakítani a személyiséged. Változtatsz még egy kicsit itt, még egy kicsit ott. Megfigyeled az embereket, próbálsz rájönni mit várnak tőled. Közben cseperedsz és már nem vársz. Mindenki úgy ismer mint a kislányt aki mindig szót fogad. Mindig jól tanul. Mindig összeszedett és nem kelt feltűnést.

Aki mindenkinek segít. Akire mindenki számíthat. Akinek mindenkihez van egy kedves szava.
Ha tükörbe nézel már nem magadat látod, hanem azt az embert akire mindig is vágytál. Apránként alakítottad magad azzá akire szükséged lett volna. Akire vágytál. A saját hősöd lettél. Csak közben elveszítetted aki lehettél volna. Várakozás helyett mesélhettél volna önfeledten a napodról. Büszkén állhattál volna a dobogón a verseny végén. Mosollyal az arcodon aludtál volna el.
Kivé váltál volna ha nem kell a saját hősödnek lenned?