A feltétel nélküli szeretet fontossága a gyereknevelésben

Ha megeszed a vacsorát kaphatsz édességet.
Ha ötös lesz a dolgozat elmegyünk a játszótérre.
Ha nem nyafogsz kapsz még 5 perc mese időt.

A gyerekek élete tele van feltételekkel. Mindennek ára van. Ebben a rövid pár évben korlátlan figyelemben, szeretetben, megértésében és elfogadásban kéne sütkérezniük azért , hogy a lehető legteljesebb, magabiztosabb és érzelmileg felkészült felnőttként léphessen ki a nagyvilágba.
E helyett már kis korukban annyi elvárásnak és érzelmi zsarolásnak vannak kitéve, hogy nem csoda hogy maguk is zseniális érzelmi manipulátorokká válnak. Ne becsüljük alá az evolúció erejét. Megtanulnak adaptálni azoknak a feltételeknek köszönhetően amiket mi magunk teremtünk az életükben.
Nem hibázhatnak. Nem lehetnek őszinték, nem lehetnek önmaguk.

De akkor mi marad? Megfelelési kényszer, lázadás, kezelhetetlenség.

Mi szülők hajlamosak vagyunk megfeledkezni az elsőszámú felelősségünkről a rohanó, pénzhajhász valóságunkban. Ezek a gyerekek, a mai kor gyerekei, ugyanúgy nem kérték, hogy világra jöjjenek. Mi döntöttünk így. A döntésünk pillanatában az ő sorsuk felett is rendelkeztünk.

Vajon mi történne, ha egyszerre minden szülő eltörölné a felesleges mondvacsinált és hierarchián alapuló szabályait és elvárásait. Vajon hány mély és őszinte beszélgetésre lenne szükség a saját gyerekünkkel ahhoz, hogy észrevegyük milyen empatikus, kiváncsi, jószándékú vagy intelligens, hogy milyen tisztán lát néhány helyzetet, hogy milyen bölcs véleménye van egy-két témáról.
Ha teret kapna a személyissége, ha megkérdeznénk a véleményét olykor, ha számításba vennénk és nem ‘’csak egy gyerekként’’ tekintenénk rá?

Vajon meglepődnénk a válaszain? Vajon rádöbbennénk, hogy milyen különleges?
Vajon túllátnánk azon, hogy milyen tanuló vagy hogy megtud-e ülni az ebédlőasztalnál?
Vajon ha eleget beszélgetnénk vele, felfognánk-e végre, hogy ebben a tökéletlen világban olyan elvárásokat állítunk feléjük amelyeknek még mi magunk felnőttként sem tudunk megfelelni.
Vajon.