Életrevalóság

Sokszor hallhatunk kritikát a modernkori gyereknevelési irányzatokkal kapcsolatban.
Leginkább a tekintetben, hogy a túlzott érzelemközpontúság, vagy az úgynevezett ‘’burok’’ amiben a mai kor gyerekei cseperednek, ‘’gyenge’’ felnőtteket eredményez, akik nem fogják tudni megállni a helyüket ebben a zord világban.
Már az alap koncepcióval sem értek egyet. Az érzelmeink, nemtől, bőrszíntől, nemzetiségtől, de meg az életkorunktól függetlenül is azonosak. Minden ember egyformán érez. Legyen az kicsi, fiatal, felnőtt vagy idős ember.

Az érzelmeink megélése mindenképpen megtörténik, akkor is ha nem tudjuk őket megfogalmazni, értelmezni vagy kontrollálni.

Boldogság, düh, félelem és még sokáig sorolhatnám, mind részei az életünknek.
Részemről pont az töri meg az úgynevezett ‘’burkot’’, pont azzal gondoskodhatunk gyermekeink életrevalóságáról, ha születésüktől fogva pont olyan természetességgel és nyíltan kezeljük az érzéseinket, mint azt hogy ennünk kell az életben maradáshoz, vagy hogy az ég kék.

Két opciót látok:
Az egyik, hogy nem biztosítunk teret az érzelmek megélésének, nem tanítjuk meg hogy a lelkünk részei, hogy nagyban az érzéseink tesznek minket azzá akik vagyunk.
Nem fogalmazzuk meg saját érzéseinket, elrejtjük, hogy a pozitív érzések mellett életünk során megélünk számtalan negatívat is. Nem mutatunk példát abban, hogy tarthatjuk kontroll alatt az érzéseinket, ezáltal az érzéseink fognak irányítani minket.
Teljes káosz. Robbanáshoz, vagy érzelmi elfolytáshoz vezet.

A másik opció, hogy nyíltan, példamutatóan és őszintén mutatjuk ki, fogalmazzuk meg és éljük át az érzéseinket szülőként. Felvállalva, hogy bizony időnként nekünk sem sikerül kordában tartani őket. Megmutatva, hogy az érzések nem az ellenségeink, hanem egy szabad áramlás részei amely minden emberi megélésnél emberibbek.

Biztosítunk egy biztonságos közeget annak, hogy gyermekünk felvállalhassa a benne zajló folyamatokat és megéléseket, ha nehézsége van, ránk mindig számíthat.
Akkor is ha dühös, akkor is ha frusztrált, akkor is ha fél.
Mert ha a nehézségeknél mellette vagyunk, akkor a boldog pillanatokon is vele osztozhatunk.
A megfelelő érzelmi intelligencia az életrevalóság szinonimája.
Csak még nem mindenki szótára szerint. Sajnos.